"Úgy vélem, hogy az új idő és az új események új embereket vetnek majd felszínre. Mint ahogy ez Horvátországban is van. Sok embert 1971-ben szó szerint elsöpörtek a politikai események. Így a kosovói politikai színtéren ma megjelenő sok nevet is egyszerűen elsöpörnek majd az új események, ezek az események pedig megítélésem szerint sokkal radikálisabb személyeket hoznak majd előtérbe. Az albánok, sajnos, nem kerülhetik el a radikalizálódás folyamatát, amelyet megítélésem szerint kívülről irányítanak. Abban a pillanatban, amikor erre a szerbeknek szükségük lesz, rendszerük bűnözői ritmusának megőrzése érdekében megkezdik a Kosovóval való leszámolást. Azért, mert egyedül ezen a módon tudnak működni. Nekik a háború elsősorban a rendszer megszilárdítására szolgál, és nem csak nagy-Szerbia megteremtésére. Ilyen értelemben úgy ítélem meg, hogy a legszörnyűbb események Kosovón történnek, azért, mert Kosovón az albánok és a szerbek közötti gyűlölet tízszer akkora, mint amekkora volt Horvátországban és Boszniában. És azt gondolom, hogy az összetűzés mérete is tízszer nagyobb lesz Kosovón. Nem kívánok jós lenni, de eléggé megsejtettem és eltaláltam, hogy, sajnos, mi fog történni Kosovón. A kosovói összetűzés Macedóniában globális összetűzést fog kiváltani, amelynek, megítélésem szerint, márpedig beszélgettem egy svédországi stratégával, rövid idő alatt egymillió halálos áldozata lesz. Azért, mert a gyűlölet akkora, különösen szerb oldalon, hogy az borzasztó.

Ha Kosovón robbanásra kerül sor, a lakosság elkezd tömegesen menekülni le, Tetovo felé, mert az ott síkság, és mert ez egyszerűen a legtermészetesebb. Macedóniában megváltozik a demográfiai helyzet, ami láncreakciót vált ki. Albánia nem marad tétlen, akárcsak Bulgária és Görögország. Amitől a világ fél, és ami a Nyugat legnagyobb cinizmusa, hogy őket nem izgatja túlságosan az, ami köztünk, horvátok, szerbek, muzulmánok, albánok és mások között történik. Ők a NATO szétesésétől félnek, amely a Görögország és Törökország közötti összeütközéssel kezdődött, és ezért ők a megelőzés szintjén lépnek fel. Én azonban nem hiszem, hogy a megelőzés sikerrel jár. Oda kell csapni, mint Filip David mondta, és megakadályozni ennek az európai neonácizmusnak a csírázását, amely a bolsevizmus és a szélsőséges soviniszta nacionalizmus ötvözete, ami Oroszországban látható a legjobban. Úgy vélem, hogy ezt a folyamatot csak azoknak a demisztifikálásával lehet megállítani, akik elkezdték azoknak a nácista projektumaiknak a megvalósítását, amelyek gondolkodásmódját egy mondatban így lehet összefoglalni: "Egy vér, egy föld, egy vezér, egy nép". Nem szeretek leckéztetni senkit, semmilyen népeket, se csoportokat, de azt üzenném az albánoknak, hogy mindent meg kell tenni a halottak elkerülése érdekében. Mert a történelemben még csak egy példa volt a feltámadásra".

Az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a boszniai modell kosovói alkalmazásáról, Čičak így válaszolt: "Ez a legkatasztrofálisabb dolog lesz. Az albánok ráharapnak majd erre a csalétekre, arra számítva, hogy a legfontosabb megszerezni a föderális egység státusát Szerbiában vagy Macedóniában, és ezután összekapcsolódni Albániával. Hosszú távon ez hiba, mégpedig a következő okból. Egy olyan projektumról van szó, amely először a boszniai horvátok és muzulmánok föderalizálását célozza, majd a konföderális összekapcsolódást Horvátországgal. Ezután következik a horvátok és muzulmánok föderalizálódása a szerbekkel és ennek a résznek a konföderatív összekapcsolása Szerbiával. Akkor az amerikaiak megkísérlik ezt a modellt alkalmazni Kosovo föderalizálására és Albániával való konföderatív összekapcsolására is. Talán még Macedónia egy részének föderalizálására is, ahol az albán lakosság többségben van, és Albániával való konföderalizálására. Ez csak még nagyobb háborús összeütközések okává válik majd, nem tudom hány év múlva. Eszerint ez úgyszintén nem oldja meg a lényeges problémát. A lényeges probléma pedig az, hogy mi módon lehet megszüntetni azt a 140 éves gondolkodásmódot, amely Nagy-Szerbiát, Nagy-Horvátországot, Nagy-Albániát feltételezi.

Első fokon a nemzetközi közösségnek Kosovo számára ki kellene harcolnia az önállóság azon fokát, amellyel az 1974-es alkotmány alapján rendelkezett, és amelyet az albán lakosság akarata ellenére szüntettek meg. Eközben persze az albánok előtt egy nagy dilemma jelenik meg: hogyan őrizni meg a szerb nemzeti kisebbség nemzeti jogait, mert akkor a szerbek, mint konstitutív nemzet, nemzeti kisebbséggé változnak. Nem azért, mert az alkotmány ezt így rendezné, hanem matematikai szóhasználattal. Ők egyszerűen kisebbség lesznek statisztikai szempontból. És, függetlenül minden alkotmányos rendezéstől, az albánok és szerbek közötti gyűlölet légkörét nem lehet megszüntetni. Itt nem lehet megakadályozni a revansizmust.

Az igazi kérdés, hogy ezt a balkáni gordiuszi csomót hogy lehet majd később feloldani. Értesüléseim szerint Albánia sincs túlságosan elragadtatva a Kosovóval való gyors egyesüléstől, mivel Kosovo magasabb fejlettségi fokon van a társadalom minden vonatkozásában, a kultúrától a gazdasági alapig. Ilyen értelemben az Albániából való emberekkel beszélve nagyon meglepett, hogy nem lelkesedtek az eszméért, attól félve, hogy a kosovói albánok általános fölényben lennének a leendő albán államban. Ez a félelem Albániában létezik. Úgy vélem, hogy ezt a kosovói albánok is nagyon jól tudják".